A mese, bölcsesség!
A MESETARISZNYA
2020.04.22
""Egy idő múlva átlátszóan csillogó vizű, csörgedező patakhoz értek. Mintha csak ivásra biztatná az arra elhaladót.
- Hozz nekem egy keveset abból a vízből - szólt a vőlegény a szolgához. - Már régóta szomjazom.
Ám a szolga süketnek tettette magát, ismét ügetésre biztatta a lovat, és sietve elfutottak a patak mellett.
- Mihelyt elérjük a közeli erdőcske árnyékát, mindjárt elmúlik a szomjúságod! - felelte, és ostorával még nagyobb ütést mért a lóra.
A vőlegény zsörtölődött, morgolódott rossz kedvében. A szolga nem törődött haragjával, csak a lovat hajszolta egyre tovább.""
