Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japán mesék – Tsubuhime (A Csigahercegnő)

2013.06.03

Japán mesék – Tsubuhime (A Csigahercegnő)

A japán irodalom bővelkedik buddhista, vagy éppen nem buddhista mesékben. Ezek egy része már át lett ültetve szép anyanyelvünkre, de bőven van még (sőt, ezekből van több) olyan, amit ezidáig nem élvezhetett magyarul az olvasóközönség.
Ezért úgy döntöttem, néha-néha közzéteszek egyet-kettőt ezekből a mesékből, jó olvasást kívánok.

A Csigahercegnő

   (mese Niigata Prefektúrából)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag öregember és egy öregasszony.
De ennek az öregembernek és az öregasszonynak még nem volt gyermeke, s aggódtak, ki temeti majd el őket.
Huszonegy napon keresztül könyörögtek a templomban Kannonhoz, a kegyelem istenéhez, hogy áldja meg őket egy gyerekkel. Elérkezett a huszonegyedik nap is, de a gyermekáldás csak nem akart jönni.„Idáig könyörögtünk teljes szívünkből, s mégsem lett gyerekünk. Ha legalább egy kis csiga-gyermekünk születne” – mondták, s hazamentek búslakodva.

És láss csodát, a következő napra az öregasszony állapotos lett, s tíz nap múlva megszült egy kis csigát.
Fel is sírt a gyermek rendesen, de mivel csiga volt, így nem voltak jók rá az asszony által készített ruhácskák.
Elégedetlenkedtek az öregek, de ezt is a város istenétől kapták, így meg kellett becsülniük, nevelgették hát valahogy tizenhárom évig.

Mikor letelt atizenhárom év, egy reggel odaállt a csigagyermek az öregember és az öregasszony elé, és azt mondta:
„Öregapám, Öreganyám, lenne egy kérésem”
„Mi lenne az?” – kérdezték az öregek.
„Szeretnék vándorútra menni, kérem engedjék meg nekem”

Sok gondjuk volt már az öregeknek a csigagyermekkel, így feleltek hát:
„Ha szeretnél, menjél csak. Mit kérsz tőlünk?”
„Nem kérek én egyebet, csak tegyenek egy véka rizst egy vörös selyemzsákba, s azt velem együtt egy kosárba” – mondta a csigagyermek.
„Jól van, jól van” – válaszolták az öregek, és azon nyomban össze is készítették, ahogy a csigagyermek kérte.
„Hát, Öregapám, Öreganyám, ég áldja magukat.” – mondta, s láss csodát, a kosár megindult magától.
Gurult, gurult, s a csigagyermek egy szempillantás alatt eltűnt a távolban.

Hamarosan Kyōtoba érkezett. Elment egy kereskedő boltjához, és így kiáltott hangosan:
„Jó napot, jó napot!”
Erre előjött egy szolgálólány, s a csigagyermek így kérlelte őt:
“Most érkeztem Tōkyōból. Kérem, hadd szolgálhassak itt a konyhában vagy bárhol.”
„Épp jókor jössz, igencsak híján vagyunk konyhásnőnek” – Mondta a szolgálólány, de mikor körbenézett, hát nem látott ott egy teremtett lelket sem, csak a kosarat. Ahogy jobban megnézi, hát látja, hogy ott kuporog a kosárban a csigagyermek.
„A te hangodat hallottam az imént?” – Kérdezte a szolgálólány.
„Az enyémet bizony. Bár csak egy csiga vagyok, bármilyen munkát elvégzek.”- Felelte a  csigagyermek.

Elmesélte ezt a szolgálólány a kereskedőnek, aki ezt mondta: „Akár csigagyermek, akár bármiféle teremtmény, ha jól dolgozik, hát jöjjön.”
Így a csigagyermek munkát kapott a kereskedőnél.
A következő naptól minden reggel, mielőtt a ház népe felkelt volna, már talpon volt. Tüzet gyújtott, vizet húzott a kútból, port törölt, s egymaga elvégezte az összes munkát.
De nemcsak szorgos volt, meg is nevettetett mindenkit, úgy szerette hát a kereskedő felesége, mintha saját gyermeke volna.

Így telt el három év. Egy reggel azonban hiába várták,a csigagyermek nem jött elő a szobájából. Mikor odamentek megnézni hogy mi van vele, hát látják, hogy ott ül a csigagyermek a szobában hálóköntösben, s csak úgy patakzanak a könnyek a szeméből.

„No mi történt veled lányom, hogy ilyen rettenetesen sírsz?”
„Borzasztó dolog történt” – válaszolta a csigagyermek szipogva – „Valaki kirágta az éjjel az én drága, értékes zsákomat”
Meghökkent a kereskedő felesége, hiszen csak egy zsákról volt szó.
„No mutasd azt a zsákot” – mondta a csigagyermeknek.
Ahogy nézi az asszony, hát látja, hogy a kirágott lukon keresztül kiömlött belőle a hófehér rizs.
Gondolkodott a kereskedő felesége: „Hát ki tehetett ilyet?”Követték a csigával együtt a nyomokat, és eljutottak a kereskedő középső fiának szobájáig.
Mikor beléptek, hát ott aludt a fiú mint a bunda, a szája szélére pedig rizsszemek voltak ragadva.
„Jajj istenem, jajjj, hát a középső fiú ette meg a rizsemet!” – kiáltotta a csiga, és újra keservesen sírni kezdett.

„Miért tettél ilyet, te szégyentelen?” – rivallt rá az asszony a fiúra.
„Miről beszél édesanyám? Nem én voltam, nem tudok én semmiről semmit” – válaszolta mérgesen a fiú.
„De hát ott a rizs a szájad szélén, te voltál” – bizonygatta igazát a csigagyermek.
„No ne sírj, csinálok neked egy ugyanolyan szép zsákot, mint amilyen ez volt” – csitítgatta az asszony a csigát, de az csak nem akart megnyugodni.
„Mit tegyek hát hoyg megynugodj?” – kédezte.
„Adjon engem feleségül a fiához” – mondta a csiga.
Mit volt mit tenni, ment a szegény asszony, hogy megbeszélje a kereskedővel.
A kereskedő így válaszolt a feleségének:
„Ha ez a helyzet, nincs mit tenni, hozzá kell adni a fiunkhoz a csigagyermeket.

A középső fiú, hogy tudta nélkül eljegyezték a csigával, rettentő haragra gerjedt. „Hogy az az átkozott csiga” – gondolta- „No, majd az úton jól széttaposom.” – tervezgetett magában,  s elindultak együtt a csiga szüleinek házához.

Eljutott ám a pletyka a városiak fülébe, s mondogatták egymásnak:
„Hallottátok, hogy a kereskedő fia összeházasodik a csigával?” Mentek is, hogy megnézzék maguknak a saját szemükkel, hiszen ki hallott már olyat, hogy egy ember összeházasodjon egy csigával.
Hát ahogy kimentek az utcára, látják ám, hogy tényleg ott jön együtt a kereskedő középső fia a csigával, s utánuk gurul egymás után a kosár, a ruhásláda, és mindenféle csomag.

Ment, mendegélt a fiú és a csiga, s kisvártatva a városhoz közeli rétre érkeztek.
„No, csak egyedül vagyunk itt, most lelököm és szétzúzom ezt a csigát” – gondolta a fiú.
„Elvégzem a kisdolgomat, várj meg itt.” – mondta a csigának.
Úgy tett, mintha tényleg a kisdolgát végezni, de közben hirtelen lelökte a csigát. A csiga gurult, gurult, majd egy nagy csattanással széttört. Ekkor az összetört csiga egy szempillantás alatt olyan szép fiatal leánnyá változott, amilyet a fiú még életében nem látott. Kivette a kosárból a kimonót és magára öltötte, megkötötte az övét, fapapucsot húzott, s így szólt a fiúhoz: Hála annak, hogy összetörtél engem, végre ilyen formát tudtam ölteni. Köszönöm neked.
”Most, hogy ilyen szép fiatal leány lett belőled, elmegyek veled bárhová” – mondta a fiú, s kéz a kézben nagy gyorsan meg is érkeztek a csiga szüleinek a házához.

„Hahó, hahó!” Kiabált a csiga.
„Uram teremtőm, hiszen ez a csigagyermek hangja” – mondták az öregek, és mikor kimentek a házból, hogy megnézzék, hát ott állt egy leány és egy legény, de olyan szépek, mint egy festmény.
Meglepődtek nagyon az öregek.
„Öregapám, öreganyám, hazaértem” Annak köszönhetően, hogy ez a fiú összezúzott engem, végre felölthettem a valódi alakomat”- monta a csiga.
Ezután mind a négyen boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle.

/Fordította: Károlyi Orsolya/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.